------csak egyszer----!
Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.
Hamvas Béla
Gondolja meg minden megunt kedves és elhagyott barát, hogy
senkinek a szívébe a lelkiismereten át visszajutni nem lehet.
Ignotus
2011. november 24., csütörtök
HINNI KELL!
Akhilleusz Tatiosz Hinni kell... "Hinned kell a boldogság Iehetőségében, hogy csakugyan boldog légy. Az vagy, amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel. Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik. Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek. Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul. Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés... Élni csupán a Iegtisztább vágyak szerint érdemes. Attól függően, hogy vágyaink keserűek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk. Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél. A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás
2011. november 17., csütörtök
-----Kivánság----?---Valóság?
Mindenki azt szeretné, hogy az életének legyen valami értelme. Úgy látszik, minél öregebbek leszünk, annál jobban keressük és annál nehezebb megtalálni. Vannak olyanok, akik rossz helyen keresik. De ha az életünknek nincs értelme, mit hagyunk hátra azoknak, akik fontosak nekünk?
-----dilemma----------!
Én úgy igyekszem megnyugodni:
már a szívem se mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj: én ki nem mondom,
csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat,
ott bent a szívben, önmagának!
már a szívem se mer dobogni,
lélegzetem is visszafojtom,
és ami fáj: én ki nem mondom,
csitítom magam, hogy ne sírjak,
hogy semmi szomorút ne írjak:
maradjon meg a néma bánat,
ott bent a szívben, önmagának!
2011. november 12., szombat
----- a lélekről-----!
Vannak a léleknek félelmetes viharjai, amelyben ég, föld, nap, éjszaka, élet, halál, minden összekeveredik egyetlenegy rettenetes borzalomban. A valóság elveszti jelentőségét. Felfoghatatlan dolgok tiporják le az embert. A semmi viharrá változott, az égbolt elhalványult, a végtelen kiürült. Távol állunk mindentől, a halált leheljük magunkba, csillagokra szomjazunk.
A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek.
-----az idő múlik,---eljár felettünk!
Magányod csöndjén áthatolva
Suttogás ébred, halk neszek,
Éjfélt kongat a toronyóra,
Mint álmos, késő üzenet,
Az idő hömpölyögve múlván
Útjában mindent elragad,
Sok-sok órája, mint a hullám,
Sodorja ifjúságodat.
Suttogás ébred, halk neszek,
Éjfélt kongat a toronyóra,
Mint álmos, késő üzenet,
Az idő hömpölyögve múlván
Útjában mindent elragad,
Sok-sok órája, mint a hullám,
Sodorja ifjúságodat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



