------csak egyszer----!
Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.
Hamvas Béla
Gondolja meg minden megunt kedves és elhagyott barát, hogy
senkinek a szívébe a lelkiismereten át visszajutni nem lehet.
Ignotus
2012. december 30., vasárnap
2012. december 28., péntek
2012. december 21., péntek
Karácsony

Valami nagy ünnepre készül most a föld,
buzgó üdvfohász árad szerteszét,
s a magára maradt bűnös lélek
tisztára mossa minden szennyesét.
Hallod-e, téged is szólít most a lelked? -
tárd ki a szívedet, s engedd be a fényt!
Tudod-e, hogy itt most milyen csoda történt? -
az emberré lett Isten leszállott közénk.
A szíved ajtaján most pattintsd fel a zárat,
mit egy rozsdás lakat régen zárva tart!
Hallod-e, az Isten kopogtat most rajta? -
ne tétovázz, ember: nyiss ajtót hamar!
Valami nagy ünnepre készül most a föld,
buzgó üdvfohász árad szerteszét.
S a magára talált bűnös lélek
most szüli meg megváltó Istenét.
2012. december 13., csütörtök
2012. december 10., hétfő
Gondolatok
Ne zavard mások
harmóniáját,
így tudsz te is
harmóniában élni.
/Polinéz mondás/
Mindig az az erősebb,
aki nem tombol,
hanem mosolyog.
/Japán közmondás/
A lélek varázslatos
gyógyítója
a szép szó
/Szókratész/
„Vannak olyan pillanatok,
amelyben egy rózsa fontosabb,
mint egy falat kenyér
(Simmel)
A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja,
ám a szeretet minden mást pótol
(P. Matteo)
A virágot a napfény fejleszti ki,
az emberi lelket a szeretet.”
/Gárdonyi Géza/
harmóniáját,
így tudsz te is
harmóniában élni.
/Polinéz mondás/
Mindig az az erősebb,
aki nem tombol,
hanem mosolyog.
/Japán közmondás/
A lélek varázslatos
gyógyítója
a szép szó
/Szókratész/
„Vannak olyan pillanatok,
amelyben egy rózsa fontosabb,
mint egy falat kenyér
(Simmel)
A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja,
ám a szeretet minden mást pótol
(P. Matteo)
A virágot a napfény fejleszti ki,
az emberi lelket a szeretet.”
/Gárdonyi Géza/
Bölcsességek.
A természet minden törekvését és erőfeszítését
az ember fejezi be: hozzá igyekszik, bele ömlik
minden, mint az óceánba.
(Alekszandr Ivanovics Herzen)
A gondolkodás éppen arra van hivatva, hogy a
mulandóban feltárja, ami örök!
(Alekszandr Ivanovics Herzen)
A kártya is olyan, akár a szerelem. Ha vesztünk,
fizetni kell!
(Georg Büchner)
A lelkiismeret az a tükör, amely előtt csak
majmok gyötrődnek.
(Georg Büchner)
A bolondok, a részegek meg a gyermekek
mindig az igazságot mondják.
(Georg Büchner)
Azt hiszed, hogy a hazámat magammal
vihetem a cipőm talpán?
(Georg Büchner)
Sok jó ember kis helyen is megfér.
(Georg Büchner)
...a haláltól nem félek, csak a fájdalomtól.
(Georg Büchner)
A gyűlölet éppúgy megengedett, mint a szeretet,
és én a legteljesebb mértékben átérzem azokkal
szemben, akik nem ismernek mást, mint
megvetést.
(Georg Büchner)
Nincs veszedelmesebb tunyaság, mint az,
amely munkálkodik.
( Eötvös József)
A szerelem forró, hideg az élet. Csak a barátság
melegíti állandóan valónkat.
( Eötvös József)
Iparkodjál látni! Bekötött szemmel senki
sem járhat egyenesen.
(Eötvös József)
Az, hogy valamely tetőt hó takar, még nem
bizonyítja magasságát. Az északi sarkkör
közelében minden dombon jég található.
(Eötvös József)
Lehet-e életünkben két nőt valóban szeretni,
nem tudom: két hazát bizonyosan nem.
(Eötvös József)
Csak úgy biztosíthatjuk magunkat az élet
legkeserűbb fájdalmaitól, ha legédesebb
örömeit kerüljük.
(Eötvös József)
Csak azt bírjuk, miről, ha kell, le tudunk mondani.
Oly kincsnek, melyet nélkülözhetetlennek tartunk,
nem urai, hanem szolgái vagyunk.
(Eötvös József)
A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm
fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért
nő, hogy üresebbé váljék.
(Eötvös József)
Ne panaszkodjunk, hogy az idő oly sebesen halad.-
Elfonnyaszt sok virágot, de a törzs, amelyen nőttek,
azalatt mélyebbre ereszti gyökereit, s új
bimbókat hajt.
(Eötvös József)
Egészen csak az szabad, ki maga felett egészen
uralkodik.
(Eötvös József)
Vannak dolgok, melyeket csak az érez, kinek
esze van, s vannak olyanok, melyeket csak
az ért, kinek szíve van.
(Eötvös József)
Vigyázzon mindenki magára, mielőtt meghajlik:
nehéz felegyenesedni.
(Eötvös József)
Csak addig vagyunk szigorúak mások iránt, míg
magunkat nem ismerjük.
2012. december 9., vasárnap
Ajándék
És mégis, ma is, így is örökké
mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel
a reggelt,és a délutánt,
az alkonyt, és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok.
Ajándék ez, csodálatos ajándék.
A földig hajolok, úgy köszönöm meg. "
Márai Sándor
mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel
a reggelt,és a délutánt,
az alkonyt, és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok.
Ajándék ez, csodálatos ajándék.
A földig hajolok, úgy köszönöm meg. "
Márai Sándor
Képzelet
Álom: éppen attól más, hogy merész, szabad, miként az ébrenlét sosem, hiszen elrejtett fiókok mélyére dugdosott képeket rángat elő; tör, zúz, ordít, megbosszulva a nappal fegyelmezettségét; megszínesíti a színtelent, a komisz varázsló.
Vavyan Fable
Vavyan Fable
Ismeretlen
Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (...) Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.
Írta: Márai Sándor
2012. december 8., szombat
Képzelet

Kis és nagy dolog, fiatal és öreg, lényeges és lényegtelen – össze van kötözve a való és a képzelt világ. Ha az egyikhez nyúlsz, érinted a másikat is, ha egy szálat kihúzol, az egészen végigfut az áram. Minden valamitől valameddig tart, s most nem ugyanaddig, mint a másik pillanatban vagy a másik helyen.
Motiváció
Ha felállsz, és magadra vonod a figyelmet, megeshet, hogy fejbe vágnak. De ne feledd: akit az ellenfele terített le, újra fel tud állni. Ám aki magától lefekszik, az ott is marad.
Thomas J. Watson
De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?
Karinthy Frigyes
Igen, a kockázatvállalásban benne van a kudarc veszélye. Különben sikervállalásnak hívnánk.
Tim McMakon
Az ésszerűen élő ember alkalmazkodik a világhoz. Az ésszerűtlenül élő ragaszkodik ahhoz, hogy a világot próbálja magához igazítani. Tehát minden haladás ez utóbbin múlik.
George Bernard Shaw
Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tűnik szükségesnek. Két kis lépéssel nem jutunk át a szakadékon.
David Lloyd George
Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb mindent elveszít.
Lev Tolsztoj
Bizonygasd saját korlátaid, s bizony, szert teszel rájuk.
Richard Bach
Thomas J. Watson
De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?
Karinthy Frigyes
Igen, a kockázatvállalásban benne van a kudarc veszélye. Különben sikervállalásnak hívnánk.
Tim McMakon
Az ésszerűen élő ember alkalmazkodik a világhoz. Az ésszerűtlenül élő ragaszkodik ahhoz, hogy a világot próbálja magához igazítani. Tehát minden haladás ez utóbbin múlik.
George Bernard Shaw
Ne féljünk nagyot lépni, ha ez tűnik szükségesnek. Két kis lépéssel nem jutunk át a szakadékon.
David Lloyd George
Aki mindennel elégedett, s nem akarja a jót jobbra cserélni, az előbb-utóbb mindent elveszít.
Lev Tolsztoj
Bizonygasd saját korlátaid, s bizony, szert teszel rájuk.
Richard Bach
2012. november 28., szerda
2012. november 21., szerda
----reménykedés---
Az élet teljes és egész volta egyensúlyt követel a boldogság és a szenvedés között. Mivel a szenvedés felettébb kényelmetlen, ezért az ember természetesen húzódozik attól, hogy tudomásul vegye, mennyi szorongásra és gondra teremtetett az ember. Ezért folyvást csitítgatjuk magunkat a javulás ígéretével vagy a minden bizonnyal beköszöntő boldogság reményével, nem gondolva arra, hogy a boldogság is meg van mérgezve, ha még nem ittuk ki a szenvedés poharát.
Carl Gustav Jung
Carl Gustav Jung
2012. október 29., hétfő
2012. október 13., szombat
2012. október 7., vasárnap
2012. október 6., szombat
2012. augusztus 11., szombat
2012. augusztus 3., péntek
-------félelem----
Te félsz szeretni! Nem mersz szeretni senkit sem! Félsz, hogy megint jön az önelvesztés... a fulladás... És ő sem szeretett, csak kívánt téged. Mohón. Önzőn. Nem tudtatok egymással mit kezdeni. Persze nem is csoda... Tele vagy sok évszázados, gyógyulatlan sebekkel. (...) Túl fájdalmas lenne neked az igazi odaadás. Túl veszélyes. Életveszélyes.- Már nem így vagyok...
- De igen!... Sajnos igen!... Tele vagy drótakadállyal! Véded magad, szögesdrótokkal. Nálad még egy futó szeretkezés sem szimpla örömtörténet, hanem élethalálkaland... Pokoljárás... Nem mered élvezni, félsz, hogy belehalsz... Jéggé fagyott tűz lángol benned Müller P.
2012. július 29., vasárnap
--------szenvedés-----
2012. július 19., csütörtök
2012. július 18., szerda
Önzés!
Motiváció
A lélek titkai
Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettőből hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik. A Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.
Linda Dillow - Akinél a szív lecsendesül
2012. július 16., hétfő
<a href="http://www.puszika.hu/glitter/idezetek/" TITLE="Idézetek"><img src="http://www.puszika.hu/glitter/idezetek/eletrol/eletcsodaja.gif" border="0" alt="Idézetek" /></a><br /><a href="http://www.quotesoflove.org/" target="_blank">Quotes of love</a>
| Ünnepelem és becézem az igazságot, bárki kezéből kapom; alighogy felbukkan a látóhatáron, már el is hajigálom legyőzött fegyvereimet, és vígan megadom magam néki... | ||
2012. március 20., kedd
Érzelem
Nézd meg magad, amikor az érzelmeid miatt szenvedsz. Mi is a küszködésed oka? A másik rád se néz, észre se vesz, vagy ha már észrevett, akkor elhagyott, hazudott, épp mással van... Tehát a szenvedés csak rólad szól. Mert hát azért szenvedsz, hogy veled mit tettek vagy épp mit nem tettek, azért küszködsz, hogy téged hagytak el, téged csaptak be. Igaz, hogy emiatt sosem leszel boldog, de ez az egót nem érdekli, ő elégedett, mert a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt. Épp csak te szenvedsz. Épp csak te halsz bele.
Lehetőség
A jövőnek sok neve van:
a gyenge úgy hívja, elérhetetlen,
a gyáva úgy, ismeretlen,
a bátor lehetőségnek nevezi.
a gyenge úgy hívja, elérhetetlen,
a gyáva úgy, ismeretlen,
a bátor lehetőségnek nevezi.
2012. március 19., hétfő
--------gondolkodom,.....
]"Életünk legnagyobb része úgy telik el,
hogy rosszul cselekszünk,
nagy része úgy, hogy semmit nem csinálunk,
szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene. "
(Seneca)
hogy rosszul cselekszünk,
nagy része úgy, hogy semmit nem csinálunk,
szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene. "
(Seneca)
2012. február 8., szerda
Nézetek
Jó cselekedeteid forrása ne legyen csak a részvét, hanem a szeretetteljes együttérzés, mert a részvét csak rövid ideig tartó fájdalom, mely az adakozással lecsillapodik. És van gőgös részvét is, mely azért sajnálkozik, mert magát gazdagabbnak képzeli. Cselekedd a jót együttérzésből, mert ez összeköt téged embertársad lelkével.
Kapcsolatok
Az emberek egymás legtökéletesebb tulajdonságaiba szeretnek bele, ami végül is érthető, hisz ki ne szeretné egy másik ember legcsodálatosabb vonásait? Pedig nem ettől döglik a légy. Az igazán nagy csel, hogy el tudjuk-e fogadni a hiányosságokat? Őszintén meg tudjuk-e vizsgálni a partnerünk hibáit, és azt tudjuk-e mondani: "Átlépek rajtuk. Kihozok belőlük valamit."
2012. január 31., kedd
Bizalom
Az ember sohasem tűzi homlokára minden gondolatát, nem kiáltja világgá mindazt, ami megfordul a fejében, hiszen akkor egész életében járna a szája, és környezete elátkozná őt összeférhetetlensége miatt. Te is, én is csak az őszinte szóból érthetünk, úgy, hogy közben a lényeget sem hallgatjuk el egymás előtt, vagy nem hamisítjuk meg, akkor sem, ha úgy látszólag könnyebb lenne az egyezség...
2012. január 25., szerda
Élj a mában.
Élj a mában!
“Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élik le az életüket úgy, hogy csak az élet eszközeit keresik. Vedd szemügyre az egyént, és vizsgáld meg az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben? – kérdezed. Végtelen sok. Hiszen nem él, aki így él – csak élni készülődik. Mindent elmulaszt. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen: az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Aki elmulasztja a pillanatokat, végül elmulasztja egész életét. Az élet, akár egy pillanat: mulandó; s miért ne élnénk szépen a kicsit, ha abból áll össze az egész?” (Seneca)2012. január 20., péntek
Fény és árnyék.
A fénylő Napnak is vannak sötét foltjai. Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég.
Mégis ki ne csodálná a horizont tetején tündöklő Napot, mely fényességet, meleget és jóságot áraszt maga körül?
És ki ne menekülne a perzselő Nap elől, amelynek tüzétől kiég a fű, elszáradnak a fák, elapadnak a folyók, visszahúzódnak a tengerek, végül a semmibe vész az óceán?
Légy tündöklő Nap a saját égboltodon.
A világmindenség hatalmas - számtalan Naprendszer megfér benne. Hogy felfigyeljenek rád, hogy megértsenek, hogy ne gyűlöljenek - ne élj túlzó fénnyel.
Ami kevés, az senkit se bánt: mérsékli az irigységet, lecsillapítja a féltékenységet, fékezi a dühöt, a gúnyt, a kajánságot, a gonoszkodást, és egyúttal megakadályozza a saját kimerülésedet. Aki folyton világit, fogy az olaja; a csonkig égett gyertyát a szemétre hajítják.
Ügyelj, hogy fényed ne vakítson el senkit: se másokat, se önmagadat.
Aki jól lát, az előre lát.
A látás művészete - az élet művészete
---------gondolkodom,tehát-----
a hidegben születik a harmónia
a jég magában hordozza az olvadást
a sivatag forrást rejteget
a bölcsességben ott lakik az ostobaság
az ostobaságban ott lakik a bölcsesség
a háború a békéből álmodik
a zajban a csend reszel zörejeket
a templomban ott bujkál az ördög
a zár azonban nyitható
a köveket össze lehet törni
a súlyokat el lehet dobni
a sebeket be lehet kötözni
a jég magában hordozza az olvadást
a sivatag forrást rejteget
a bölcsességben ott lakik az ostobaság
az ostobaságban ott lakik a bölcsesség
a háború a békéből álmodik
a zajban a csend reszel zörejeket
a templomban ott bujkál az ördög
a zár azonban nyitható
a köveket össze lehet törni
a súlyokat el lehet dobni
a sebeket be lehet kötözni
2012. január 10., kedd
Mond-------------!
Mondd, simogatnál engem mint a szél,Fázós reggelen, néma alkonyon,
Öleléseddel melegítenél,
Ha a bánat szívemen átoson?
Állnál mellettem, esőben, viharban,
Ha nem kérném, adnád a véredet,
Takarnál, ha magam kitakartam,
Újra játszanád velem az életet?
Hogyha teherként csüngnék válladon,
Kelnél át szakadékon, mély vízen,
Akkor is elvinnél a hátadon,
Hogyha engem a láb, már nem visz el?
Ha az idő, nem ad több kegyelmet,
Akkor is tudnál még látni szépnek,
Egyszer majd betegen, és öregen,
Ha szememből a fények kiégnek?
Elengednél hogyha vinne a szél,
Amikor életem lábad elé dől,
Fognád a kezem, ha még nem mennék,
Elrejtenél engem a halál elől?
Jó ha vársz rám.
Ha nem várnál
Jó, hogy sűrűn vársz rám,
még ha nem is kérem,
jó, hogyha figyelsz is,
mert néha elfelejtem
magam s a napot is
legmélyembe rejtem,
ha nem hívsz és nem szólítsz,
árnyékban létezem.
S mire szabadulnék
magam börtönéből,
ha nem várnál, nem lennék
darab a szívedből,
nem merítnék erőt
szemed tengeréből,
ha nem figyelnél így rám,
félnék az élettől.
Jó, hogy sűrűn vársz rám,
még ha nem is kérem,
jó, hogyha figyelsz is,
mert néha elfelejtem
magam s a napot is
legmélyembe rejtem,
ha nem hívsz és nem szólítsz,
árnyékban létezem.
S mire szabadulnék
magam börtönéből,
ha nem várnál, nem lennék
darab a szívedből,
nem merítnék erőt
szemed tengeréből,
ha nem figyelnél így rám,
félnék az élettől.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)






Adj Istenem egy embert, legalább egyetlenegy embert, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ilyen vagyok, igen, minden vacakságommal, zűrömmel és bűnömmel együtt!... Adj egyetlen embert, aki valóban Szeret!






















