Valaki nagy
történeteket talál ki magának, igen, és évekig élhet úgy, hogy hisz bennük, nem
számít, milyen őrültek, milyen valószínűtlenek, hordozza őket, és kész. Még
boldogítóak is. Boldogítóak, és akár soha nem kell szakítani velük. Mégis, eljön
egy nap, amikor minden ok nélkül valami megpattan a nagy képzelgő szívében, és
ott áll, értetlenül, föl nem foghatja, miért nincs már vele az a mesebeli
história, hogyan került rajta kívülre, mintha valaki másnak az őrülete volna,
tudván tudva, hogy az a másvalaki ő maga. Ennyi. Olykor elég hozzá valami
semmiség. Egy kérdés.
/Alessandro Baricco/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése