A flamenco művelői az andalúziai spanyolok és romák, vagyis cigányok köreiben alakult ki, a XVIII-XIX. Században. Gyökereik több kultúrára vezethetőek vissza, így az andalúziak és a cigányok mellett az indiai, perzsa, balkán és arab zenei hagyományok alapjaiból tevődik össze. A flamenco az ősi táncokból és annak rítusaiból, szabályaiból épült fel. Maga a nép egy sajátos életvitellel, életfelfogással mutatja be sorsát a flamencón keresztül.
A flamenco legfontosabb eleme az ének, amely két csoportba sorolható. Az egyik a kötetlen, másik a szigorúan kötött ének, de a lényeg mindemellett a szabad improvizálás, mert ahogyan azt ők is állítják, „flamencót énekelni csak a lélek legmélyéről lehet!".
Az andalúziai flamenco, számos tánciskolát és klubbot működtet, ahol színpadi előadásban művelik akkor is, ha csak műkedvelőként teszik azt. Kialakulásának ideje egybeesik a nemzettudatossá válásához, ezért magukat a flamenco őshazájának tartják. Kitartó, kemény munkát és sok tapasztalatot igényel a tánc elsajátítása.
A romáknál ezzel szemben a flamenco sokkal közösségibb. Ami azt jelenti, hogy szoros zárt körben művelik ezt a táncformát, de sokkal lazábban. Itt a családban és rokonságban egymástól tanulják az ének, zene és tánc alapjait.
A flamenco tánc rendkívül népszerű az egész világon, akár művészien vagy spontán előadott formában. Felkavaró érzelmeket és hangulatot áraszt a maga szépségével együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése