A tangó hazája Argentina, és az ottani csikósok (gaucho) kezdték el táncolni, a XVIII. Század végén. Zenei kísérete a zongora, gitár, fuvola és a hegedű. Eleinte bordélyházakban, útszéli csárdákban táncolták.. Persze többek között az erotikus töltete miatt tiltották be az oly népszerűségnek örvendő tangót az első világháború előtt. Persze a tiltott gyümölcs mindig izgalmasabb, ezért nem is tudott igazán eltűnni a táncok világából. Ennek eredményeképpen megjelent Párizsban is, éttermekben és éjszakai mulatóhelyeken, de hamar elterjedt Angliában is. Ez a páros tánc később, 1912-ben már kiterjedt egész Európára és közkedvelté vált.
Tény, hogy 1920 körül, miért azt senki sem tudja igazán, (talán az erotikus töltete miatt) hogy az Angolok itt is átreformálták ezt a táncot! A lényeg, hogy jelenleg kétféle tangót ismerünk. Az egyik az argentin tangó, amely a divattáncversenyeken népszerű, és az angol stílusú tangó, amelyet pedig a standard versenyeken láthatunk.
A tangóban az előrelépések saroklépéssel kezdődnek, a térdek hajlítottak. A tangó alapmozgását az előre hátra és kanyarodó lépések határozzák meg. A tánc feszült és szenvedélyes mozdulataiban, gyors majd hirtelen fékezett lépések vannak. A tangót sokféleképen lehet táncolni. Nyitott tartásnál a férfi és a nő kartávolságra vannak, míg a zárt tartásnál összeér a mellkasuk. A táncban a férfi rögtönöz, amit a hölgy megpróbál követni. A testtartás merev, stabil és a csípők összeérnek.
A tangónak mára már több fajta stílusa van. Tangó canyengue, a 20-as években volt divat, ahol a szűk ruha miatt a tánc rövid és egyszerű lépésekből ált, itt is a hajlított térd és a közeli testtartás volt a jellemző. Tangó orillero, gyors lábmozgatások és apró ugrások jellemezték. Szalon tangó, elegáns és rugalmas testtartásban táncolják, egyszerűsített és kevés helyigényű. Show tangó, gyakran drámai stílusú és színpadra koreografált, akrobatikus mozdulatokkal kombinálva, a látvány miatt. A versenytánc üteme 4/4. Tempója 30-32 ütem/perc.
A többi is szép,de ez az igazi !
VálaszTörlés