Vavyan Fable--Idézetek.

„Késve tudom, de száz életre megjegyzem: szeretni csak a szerelem minden fájdalmával együtt érdemes, vagy sehogy. Amikor visszaszületek, nem leszek abban a helyzetben, hogy keresselek, mert nem fogok emlékezni rád, de megismerlek majd. És ha tudván tudom is, hogy én fogyok el hamarabb, akkor sem ugrom el többé a szerelem elől. Halálugrottam és lezuhantam. Nem tudok megbocsátani magamnak: te bocsáss meg nekem.”

„Az öngyilkos olyan gyilkos, aki önmagában öli meg a többieket!”

„Megszólal a telefon, Ella a kagylóért nyúl, majd a fejét ingatva közli:
- Nem, kérem, nem lelki segély. Elmeklinika. Elfekvő.
Realista gyermek.”

„Ha valóra akarod váltani álmaidat, mindenekelőtt ébredj fel!”

„Kyra: Tényleg nem szeretnél megcsókolni?
Vis Major: Téged? Nem. Pedig tökéletesen rólam szól a találós kérdés, miszerint: Ó-val kezdődik, és imád kefélni. Mi az?
Kyra: Na?
Vis Major: Ó, az én vagyok!”

                               

„Ne sírj, Sárkány, Akit Senki Sem Szeret! Ne sírj befelé, mert azok a könnyeid méreggé válnak! Ne sajnálgasd, ne gyűlöld magad! Ne pocsékold nagy erődet, azt másra kéne elordítanod!”

Tündértánc 2. Kötet

„A szerelem regényes szó, a legesleghosszabb valamennyi között. Tartalmazza a testi, lelki, érzelmi vágyakat, továbbá a kifejezhetetlent, a senki-mással-sosem-átélhetőt, valamint nem többet, csak a teljes Világot.”

„Az ember nem ilyen vagy olyan, hanem ilyen is meg olyan is. Ne akarjon mindennek szilárd körvonalat, érzelmi fogantyúkat, hogy megragadhassa azokat.”

„Ha olyan férfit keresel, aki vonzó, jó humorú, eszes, határozott, érzékeny, remek szerető, ugyanakkor ragaszkodó és romantikus - válts mozijegyet.”

„ Nem rendhagyó, és nem is hagy rendet. Mindent felborít. De aztán minden a helyére kerül, csak máshová. Szeretlek. És ez fenekestől felforgatta az életemet. Majdnem elpusztultam tőle való féltemben. Azután csaknem abba haltam bele, hogy milyen gyönyörű. Szeretlek.”

Mogorva nyár

„Ez idáig hittem abban, hogy jön valaki, és felitatja lelkemről a könnyeket. Immár azzal is beérném, ha kapnék egy átkozott papírzsebkendőt.”

„A szerelem kimeríthetetlen forrás. Határos a csodával, ha nem a csoda maga. Változatossága és színei vetekszenek a csillagok számával. Hasonlít a tengerhez; szépséget és fájdalmat bőven mér. A lélek fájdalmától ne féljetek. A kín elhamvad lassan, akár a tűzrakás. Amikor elfoszlik a füstje is, meglátjátok: elvezetett valahová, megerősödtetek.”

A gombamanók hatalmas erdőkben élnek, távol az emberektől - hadarja [Ella]. - Sajnos, ma már nagyon kevesen vannak, mivel gyorsan fogynak az erdők. A gombamanók a szelekkel utaznak. Éjszakánként a városokba is berepülnek. Besurrannak a nyitott ablakokon, az alvó emberek párnájára telepednek, és altatódalt énekelnek. Ezek a dalok igazak, szépek. Amikor reggel az emberek felébrednek, nem emlékeznek semmire. Csak megfogalmazhatatlan érzések maradnak bennük, amelyek lassan megváltoztatják az életüket. Figyelmessé válnak az apró szépségekre: madárdalra, virágokra.
Ella hangja lelassul, szeme megfényesedik. Neki sikerült elszöknie a lövöldözésből.
- Rájönnek, hogy a boldogságot nem kívül kell keresniük, mert az önmagukhoz való viszonyukon múlik, milyennek látják a világot. Így tehát fel sem tűnik nekik, hogy a gombamanók, dalaikért fizetségül, elvitték csillogó ékszereiket, fényes kiskanalaikat, vakító tükreiket.

„Dario számtalan meséje közül az egyik, s talán a legszebb arról szól, hogy hajdan az emberek egyaránt otthonosan mozogtak a vízben és a szárazföldön, barátaik voltak az állatok, a növények, a mélység és a magaslatok. Nem isteneket imádtak, hanem magát az életet: látták szépségeit. Ez veszett el, midőn némelyek rákaptak az ölésre: világtalanná vált a szívük.”