Paulo Coelho

Idézetek, gondolatok a világhírű írótól a szerelemről

"A szerelmed megvált, és visszaad az álmaimnak."

"Nem az számít, amit a testemen lát, hanem ami a lelkemben történik."

"Senki nem veszíthet el senkit, mert senki nem is birtokolhat senkit."

"A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez."

"Amikor szeretünk, mindig jobbak szeretnénk lenni, mint amilyenek vagyunk."

"Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell hozzá semmi indok."

"Az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ, hogyan éljük."

"Az életben épp az az érdekes, hogy egy-egy álmot valóra lehet váltani."

"Önuralom kérdése minden. Meg választásé. Semmi másé."

"A legfontosabb találkozásokat a lelkek előre megbeszélik egymással, amikor a testek még nem is látták egymást."

 

 

 

 

"A szerelem inkább kötődik a másik hiányához, mint az együttlétekhez."

 

 

"A szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük - ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk"

"A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik."

 

" A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra."

 

"Olykor megtörténik, hogy aki addig a harcos oldalán harcolt, egyszer csak az ellenségévé válik. A harcos első reakciója a gyűlölet, de tudja, hogy a vak katona veszít a csatában. Ezért inkább az együtt töltött kellemes időszakra gondol, s próbálja megérteni, mi vihette egykori szövetségesét erre a hirtelen döntésre, s vajon milyen keserűségek gyülemlettek fel a lelkében. Keresi az okát, hogy társa miért tett le közös szándékukról. Senki sem egészen jó vagy rossz. A fény harcosa erre gondol, amikor látja, hogy új ellenségre tett szert."

"Minden harcos érzett már félelmet egy-egy csatától. Minden harcos csalt és hazudott már életében. Minden harcos indult már el olyan úton, melyet nem neki szánt a sors. Minden harcos szenvedett már jelenléktelen dolgok miatt. Minden harcos érezte már, hogy nem igazi harcos. Minden harcos követett már el hibát spirituális küldetése teljesítése közben. Minden harcos mondott már igent, mikor nemet akart mondani. Minden harcos bántott már meg olyan embert, akit szeret. Éppen ezért a fény harcosa: mert keresztülment mindezen, és mégsem vesztette el a reményt, hogy lehet jobb, mint az adott pillanatban."