Ezer emberöltőn át, s hol a tarkón
Megfagyott tekintet lesz bilincs úrrá az ajtón,
Ott börtön-szabadságba felfénylő
Különbözésünk ezer arca siklik le a dombtetőn,
Eltévedt kitin vázú,
Szőlőhéjból épített lugasra megnyugtatóan,
Hol bérház-foltos tapétaágyú,
Gyűri magunk alá színességünk,
Mások pillantását megfelelve
Élet-porciónak, sötéten ránk néző holtban,
Kiből hamulélek-hadak
Bátran port cibáltak, mondván gond van,
a Semmit értő tekintet arcán kibontakozóban,
Ki rá dobott földdel
Szakad meg a szóval,
Egy másvilágból érkezettel,
Kivel jött, s kivel elköszöntékor pár búcsúszó van,
Tele Némán megtelt elegáns ékezettel
Áthorgolt szóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése